Tördelésnek nevezzük azt a műveletet, amikor a megírt szöveget ergonómiailag elfogadható formára alakítjuk.
A legtöbb esetben ma már számítógépen, vagy elektronikus adathordozón kerülnek a kinyomtatásra szánt szövegek a nyomdákba. A tördelő feladata, hogy megfelelő betűtípust, megfelelő betűfokozatot – ez utóbbi a betű nagyságát jelenti – kiválasztva olyan képi megjelenítést adjon a folyó szövegnek, ami alkalmassá teszi azt arra, hogy nyomtatásra kerüljön. A tördelő szoros együttműködésben áll a tipográfussal, – ha ugyan ő maga nem rendelkezik ilyen végzettséggel – aki lényegében egy látványtervező, a betűk elhelyezkedését, kinézetét határozza meg.
A legkönnyebb tördelési feladat a könyvek szövegének betördelése, itt általában sorkizárt szöveget – ez azt jelenti, a szedett szöveg eleje és vége egy-egy egyenesben végződik a szövegtömb köré szabályos téglalap rajzolható, – választanak a tipográfusok. A szöveg közti kiemelések lehetnek dőltek, (kurzívak) vagy félkövérek (vastagítottak). Külön szabályrendszer alakítja a fejezetcímeket, és a címoldalon lévő szöveg elhelyezkedését, nagyságát.
Újságok, magazinok, de különösen a prospektusok tervezésénél aztán elszabadulhat a tipográfusok fantáziája. Itt lehetnek a szövegek előre, – itt a szöveg eleje áll csak egy vonalban a vége tetszőleges, ahogy a szöveg kiadja – hátra – itt a fordítottjáról van szó, a szöveg vége esik egy egyenesbe, a kezdet változatos – vagy középre – itt a szöveg eleje és vége is különböző hosszúságú, de maga a szövegblokk egy a közepén végighúzódó képzeletbeli tengelyre nézve szimmetrikus – zárt szedésűek. A betűválasztás is korlátlan lehetőségeket tartogat, de nem szabad elfelejteni, hogy túl sok betűtípus, túl színes betűmegjelenítés, túl sok eltérő nagyságú betű sokszor egyenesen olvashatatlanná teheti az érdekes információkat tartalmazó szöveget is.
Csínján kell tehát bánni a lehetőségekkel, adott esetben az ésszerűség és az ergonómia – az olvashatóság legideálisabb állapota – kell, hogy meghatározza egy kiadvány betördelt szövegét.
